La petición está dirigida a: Petitionsausschuss des Europäischen Parlaments

A petíció benyújtója – megemlítve az EUSZ (17. cikk (1) bekezdés) által a Bizottságra ruházott hatáskört, amely biztosítja, hogy „az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyelje az uniós jog alkalmazását” és a „szerződések őrzőjeként” töltsön be szerepet – kifogásolja, hogy az említett rendelkezés a Bizottság számára széles mérlegelési jogkört biztosít arra, hogy indítson-e vagy nem, illetve mikor indítson a kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen kötelezettségszegési eljárást (EUMSZ 258. és 260. cikk). Ennek bizonyítására kivonatokat idéz az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című 2017. január 19-i bizottsági közleményből (2017/C 18/02). A 3. pontban a Bizottság ezen mérlegelési jogkör gyakorlását stratégiai prioritások meghatározásához köti (idézi az Európai Bíróság ítéleteit, köztük a T-571/93. sz., Lefebvre és társai kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 14-én hozott ítéletet, amely hangsúlyozza azt a tényt, hogy a polgárok nem fognak sikerrel járni a Bizottság ellen benyújtott keresetekkel, ha a Bizottság nem kíván kötelezettségszegési eljárást indítani). A közlemény mellékletének 8. pontjában a Bizottság egyéves határidőt említ a polgári panaszok kivizsgálására, de hangsúlyozza, hogy ez a határidő nem kötelező erejű. A petíció benyújtója megemlíti továbbá az európai ombudsman kötelezettségszegési eljárások ütemezésérel és átláthatóságára vonatkozó stratégiai vizsgálatról szóló következtetéseit (2017. szeptember 14-i határozat), amelyek – amellett, hogy elismeri, hogy a fent említett közlemény kedvező jel arra vonatkozóan, hogy a Bizottság teljesen tudatában van a problémának és szándékában áll orvosolni azt – nyolc ajánlást tesznek a területen elérendő sokkal jelentősebb előrelépés érdekében. Végezetül a petíció benyújtója felkéri a Parlamentet, hogy a megfelelő jogalkotási aktusok révén lépjen közbe és csökkentse a tagállamok ellenőrzési hatáskörének gyakorlása terén a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret, amelyben a szerződés őrzőjeként betöltött intézményes szerepe nyilvánul meg.