A Velencei-tó Magyarország legnagyobb tavai közé tartozik, azonban vízgyűjtő területe rendkűvül kicsi és csapadékhiányos. Az északi oldalán lévő vízgyűjtő területén található Császár-víz, Rovákja patak, Burján patak a terület fő vízgyűjtő vízfolyásai. A terület külön érdekessége, hogy maga is önálló természetvédelmi jelentőséggel bír. Nagy része Natura 2000 terület és itt található Magyarország elsőként létrejött Natúrparkja. Ezen a vízfolyáson található a páratlan szépségű Zámolyi és Pátkai víztározó, mely közül a Pátkai tározó Európa egyik legrégebbi mesterséges tava. Jelenlegi formájában 1975-ben alakították ki a régi római-kori víztározó helyén, a Császár-víz szabályozott visszaduzzasztásával, a Velencei-tó vízellátásának szabályozására. Az első tározót a IV. században Galerius császár korában zajló vízrendezési munkálatok keretében építették. A rómaiak által épített gát a mai napig látható. A tározó jelenlegi területe 312 hektár, legnagyobb vízmélysége: 6,8 méter. A tározó nem csak a helyiek büszkesége, országos hírű horgászvíz, vizitúra helyszín, ami ráadásul megyei hungarikum, de a Velencei-tó legnagyobb vízszabályozó műtárgya a Zámolyi tározóval együtt. A Velencei-tó kritikus vízszintjének emelésére elrendelt vízpótlás a Zámolyi, Pátkai víztározó olyan szintű vízszintcsökkentésével jár, mely veszélyezteti azok élővilágát.  
Az alacsony vízállást kihasználva éppen ezért fontos, az azonnali mederkotrás elrendelése, hogy egy jövőbeli csapadékos időszak már megfelelő mennyiségű és minőségű víz betárolására legyen alkalmas. 
A szereplők érdekeinek közös védelme miatt pedig fontosnak tartanánk egy Önálló Velencei-tó törvény létrehozását is, amely összehangolja az alsó és felső vízgyűjtő valamennyi szereplőjének érdekét is a velencei-tavi gazdasági érdekektől, a természetvédelmi és műemléki érdekképviselőkön át a sport és turisztikai szereplőkön keresztül a helyi lakosság érdekéig bezárólag. Mindezt a vízügyi szakmai szempontok teljes figyelembevétele mellett.